A sertések intramuszkuláris zsírtartalmára gyakorolt hatása - a hiányos aminosav-ellátás hatása
Összefoglaló bemutatása 44. Kulmbacher héten 2009
A szakirodalom eredményei alapján a bemutatott kísérlet azt vizsgálta, hogy az intramuszkuláris zsírtartalom mennyire növelhető egy standard árbocban, ha a sertéseket lizinnel és kéntartalmú aminosavakkal célzottan nem elégítik ki. Emellett azt is meg kellett vizsgálni, hogy milyen mellékhatásokkal jár a húsminőség további jellemzői, valamint az árboc teljesítménye és a hasított test összetétele. 94 Piétrain-NN * Landrace kereszt (45 hím-kastrált és 49 nőstény) négy kísérleti csoportra osztották. Az (I) kontrollcsoport megfelelő aminosavtartalmú étrendet kapott. A másik három csoportban a lizin (II), a metionin és a ciszterin (III) vagy a lizin, valamint a metionin és a cisztin (IV) aránya a végső takarmányban (kb. 70 kg élősúlytól) a kontroll diétához viszonyítva kb.Általánosságban elmondható, hogy csak a túl kevés lizint kapó csoport volt jelentős változás, és különösen a II. Csoportba tartozó állatok esetében, amelyek állatai gyengébb takarmánykonverziót mutattak (0,4 kg több takarmány kg-os nyereségnél), mint a kontrollcsoport, míg az állatok gyengébb lizint mutatnak. A hétfő növekszik - nem jelentősen - kb. A hasított testek zsírosabbak voltak, így az izomhús százalékos aránya 60% -kal, a 2,5-pontok skála részeként az 9-pontok romlottak. A húsminőség kémiai-fizikai jellemzői, például a pH, az elektromos vezetőképesség, a szín és a vízmegkötő képesség különböző paraméterei nem változtak. Az 1,2, 1,2 és 1,4% intramuszkuláris zsírtartalma a M. longissimus dorsi és az M. semimembranosus két különböző helyén a kontroll csoportban kizárólag az 2,7, 2,0 és 2,2% szifilitikus hiánya miatt növekedett; és a "fésű" szakasz teljes zsírtartalma (transzverzális az 3,7 felett, nyaki csigolya) az 3-ról 14,4% -ra nőtt. Emellett az intramuszkuláris zsír zsírsav-profiljában a mono-telítetlen zsírsavak mennyisége jelentősen megnövekedett a polién zsírsavak kárára. A leírt hatások azonban csak az érzékszervi értékelés és az instrumentális finomság tendenciális javulásához vezettek. Látható tehát, hogy a hizlalási teljesítmény és a hasított testösszetétel tekintetében az ilyen táplálkozási intézkedéshez kapcsolódó hátrányokat nem kompenzálja a húsminőség meglehetősen szerény javulása.