A húshiány következményei a második világháborúban
Azok, akik kora gyermekkorukban húshiányt tapasztaltak Európában a második világháború idején, életük során gyakran túlkompenzálják ezt az átmeneti hiányt. Különösen a nők esznek több húst, és ezért nagyobb valószínűséggel szenvednek a bőséges fogyasztás szövődményeitől, mint például az elhízás és a rák. Ez a mannheimi Leibniz Európai Gazdaságkutató Központ (ZEW), a Rotterdami Erasmus Egyetem és a Globális Munkaügyi Szervezet közös tanulmányának eredménye, amelyhez mintegy 13.000 XNUMX olaszországi ember adatait értékelték.
A kutatók azt vizsgálták, hogy a második világháború alatt Olaszországban tapasztalt húshiány hogyan befolyásolta az érintettek és utódaik táplálkozási szokásait, testtömegindexét (BMI) és egyéb egészségügyi paramétereit. Ehhez az Olasz Nemzeti Statisztikai Intézet (ISTAT) adatait használták fel.
A második világháború idején (1939-1945) számos európai országban szegényes volt az élelmiszerellátás. Olaszországban az egy főre jutó átlagos húsfogyasztás meredeken csökkent, különösen 1943 és 1944 között. Ez részben annak volt köszönhető, hogy sok haszonállatot levágtak a bevonuló német hadsereg élelmezési szükségleteinek kielégítésére, és már nem álltak a lakosság rendelkezésére. 1947-re a húsfogyasztás Olaszország szinte minden régiójában már visszatért a háború előtti szintre.
A vizsgálati eredmények szerint a kora gyermekkori (két éves korig) húshiány különösen erős hatással volt. Bizonyítékok vannak arra is, hogy a szülők a fiukat részesítették előnyben a lányokkal szemben, amikor étkezésről volt szó. 1942 és 1944 között a lányok többet fogytak, mint a fiúk a kétéves gyerekek között. A kutatók kifejtik, hogy a lányokat jobban érintette a húshiány.
Későbbi életkorukban az érintett nők gyakrabban ettek húst mindennap, mint a férfiak, és általában kevésbé kiegyensúlyozott étrendjük volt. Nagyobb valószínűséggel voltak túlsúlyosak, elhízottak és bizonyos rákos megbetegedések voltak, mint azok, akik nem tapasztaltak húshiányt. Az adatok kiértékelése után gyermekeik gyakran felnőttkorukban is folytatták az egészségtelen táplálkozást.
„Még a gyermekkori rövid távú hiányosságok is jelentős hatással vannak több generáció életmódjára és egészségére” – összegzi Effrosyni Adamopoulou, a ZEW „Egyenlőtlenség és elosztási politika” kutatócsoportja. További vizsgálatoknak kell következniük az összefüggések jobb megértése és az eredmények alátámasztása érdekében.
Heike Kreutz www.bzfe.de
