Inokuláció: állatbarát alternatívája a malac kasztrálásának anesztézia nélkül

Mi, a fleischbranche.de szerkesztői már 3 napja az újdonságról szövetségi kormány döntése írt a malackasztrálónak. A Hohenheimi Egyetem most alternatívákat tett közzé: A sebészeti malackasztrálás helyett: Vakcina vaddisznószag ellen a leginkább állatbarát alternatíva. A Hohenheimi Egyetem a korábban elterjedt, fájdalmas, érzéstelenítés nélküli malackasztráció alternatíváit vizsgálja: immunkasztrálás iránti könyörgést. Két kis szúrás két fájdalmas vágás helyett – az altatás nélküli sebészi malackasztrálás állatbarát alternatívája már régóta létezik. Az úgynevezett immunkasztrálás során a gazdák két lépésben vakcinázzák a hím malacokat, így a vágáskor a pubertás előtti állatokhoz hasonlíthatók. De bár jóváhagyták, és védi az állatokat, a piac még mindig küzd a folyamattal. A stuttgarti Hohenheim Egyetem tudósai már bő egy éve koordinálnak egy európai szintű kutatási projektet, amelynek célja az immunkasztráció előmozdítása, hogy versenyképesebbé, környezetbarátabbá és még jobban az állatjólétre irányuljon. A Szövetségi Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Minisztérium (BMEL) a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Hivatalon (BLE) keresztül finanszírozza a projektet összesen csaknem 1,3 millió euróval. A Hohenheimi Egyetemen bő 283.000 XNUMX eurós finanszírozás teszi a projektet kutatási fókuszba.

Jelenleg Európa sertéstartásának egyik legnagyobb kihívása: a malacok altatás nélküli kasztrálásának eddigi gyakorlata nem egyeztethető össze a mai állatjóléti normákkal. Valójában ezért az év végén be kellene tiltani – a Bundestag még tanácskozik, hogy elhalasztják-e az időpontot.

A probléma: Az érintettek nem értenek egyet abban, hogy melyik alternatív módszer a legalkalmasabb. „Az a tény, hogy a probléma tudatossága általánosságban nőtt Európában” – magyarázza Prof. Dr. Volker Stefanski, a Hohenheimi Egyetem sertésszakértője. „És állatjóléti szempontból van egy módszer, ami a legjobban megfelel a követelményeknek: az immunkasztráció, melynek során az állatokat vaddisznó szag ellen beoltják.” Azonnal elérhető, 15 éve engedélyezték és már jól bevált. Belgiumban például elterjedt."

Ennek ellenére Németországban még mindig alig gyakorolják az immunkasztrációt. Ennek megváltoztatása érdekében ő és hohenheimi kollégái, apl. Prof. Dr. Ulrike Weiler, Prof. Dr. Huber Korinna, Prof. Dr. Ludwig Hölzle, Linda Wiesner és Kevin Kress doktoranduszok, valamint hét partnerintézmény Európa-szerte hogyan optimalizálható a módszer. A kutatási projekt címe: SuSI – a „Fenntarthatóság a sertéshústermelésben immunkasztrációval” rövidítése.

Nem áll összhangban az állatjóléttel: Kanhízlalás, kasztrálás általános és helyi érzéstelenítésben
Az összes többi alternatíva nem jelent valódi hasznot állatjóléti szempontból – erősíti meg Prof. Dr. Hamlet. – A kasztrálatlan vaddisznók hizlalásakor csak az egyik probléma az a kellemetlen vaddisznszag, amit egyes vaddisznóhúsok éreznek – magyarázza a szakember. „Kasztrálás nélkül az állatok sokkal agresszívebb viselkedést mutatnak. A péniszharapás különösen elterjedt: körülbelül minden tizedik állat szenved súlyos sérüléseket, amelyek gyakran fájdalmasabbak, mint a műtéti kasztrálás.

Az általános érzéstelenítésben végzett kasztrálásnál viszont nem csak a magas költségek okoznak gondot: „Gázaltatásnál az állatok körülbelül egyötöde nem kap megfelelő érzéstelenítést” – magyarázza Prof. Dr. Hamlet. – Ráadásul a malacoknak csak kevés az energiatartalékuk, félóránként kell inniuk. Így kihagyják az étkezést, és emiatt legyengülnek. Ráadásul megnövekszik annak a veszélye, hogy az anyjuk összetöri őket.”

Szintén kritikusan értékeli a gazda által gyakran javasolt helyi érzéstelenítőt: „Maga az érzéstelenítő fájdalmas, és nem könnyű beadni, még az állatorvosok számára sem. Tehát a módszer nemcsak megbízhatatlan, hanem több stresszt is okozhat az állatokban, mint a korábbi gyakorlat.”

Immunkasztráció: bizonytalanság és a piaci elfogadottság hiánya
A kutatók szerint ezért az immunkasztrálás a választott módszer. A vaddisznó két olyan oltást kap, amelyek serkentik az immunrendszert az endogén hormonok elleni antitestek képzésére. A második oltás után a hormontermelés leáll, és a pubertás kezdete késik. Injekciónként 2,50 euró körül van a költség, ezt a gazda maga is meg tudja csinálni. – Valójában a módszer a fogyasztóvédelmet és az állatjólétet egyaránt szolgálja – mondja Prof. Dr. Stefanski.

Úgy látja, hogy Németországban eddig alig gyakorolták, elsősorban a piaci elfogadottság hiánya miatt, mert a kereskedők, vágóhidak eddig többnyire elutasították a termékeket. „A folyamat a termelési lánc változását is jelenti” – magyarázza Prof. Dr. Stefanski. „Most a malactenyésztő végzi a kasztrálást, de az immunkasztrálás később történik. A munkalépés és a költségek tehát a hízóra hárulnak – ez a változás pedig bizonytalanságot hoz magával.”

A SuSI kutatási projektben a kutatók most a fenntarthatóság mindhárom pillérét – a gazdaságot, a környezetet és a társadalmi szempontokat – szeretnék tovább optimalizálni az immunkasztrációban: versenyképesebbé és környezetbarátabbá kell válnia, és figyelembe kell vennie az állatjólétet és ezáltal a fogyasztók kívánságait. lehető legjobban.

Az immunkasztrálás szabványos módszernek kell lennie
„Már most is elmondhatjuk, hogy az immunkasztráció sok tekintetben jobban teljesít, mint a többi módszer” – számol be Prof. Dr. Stefanski. "A környezeti egyensúly már jobb, és az állatok normálisak a gyomorfekély tekintetében, ami kevés stresszre utal."

A szakértő szerint az immunkasztráltak összességében lényegesen kevésbé agresszív viselkedést mutatnak. „Alig lovagolnak tolltársaikon, és alig kotorásznak ki. A pénisz harapása által okozott sérülések ezért ritkák.” Röviden: A jelenlegi ismeretek szerint az immunkasztrálás megbízható, és pozitív viselkedési változást hoz. "Az eljárásnak ezért szabványosnak kell lennie a jövőben."

A kutatási projekt ökológiai, gazdasági és társadalmi szempontokat vizsgál
A Hohenheimi Egyetemen elsősorban az állatjólétre helyezik a hangsúlyt. Az Unterer Lindenhof kutatóállomáson a tudósok összesen mintegy 140 sertést – kasztrálatlan vaddisznókat, immunkasztrált állatokat és klasszikusan kasztrált állatokat – tesztelnek.

Az állatok egy része az ökológiai tartásnak megfelelő körülmények között él, míg másokat hagyományos, de stabil körülmények között tartanak. Végül a harmadik részt megtartjuk, ahogy a gyakorlatban is szokták: hagyományos tartást, de az immunizálás utáni áthelyezéssel – ahol a megváltozott csoportösszetétel stressztényezőt jelent az állatok számára.

A kutatócsoport különféle tényezőket használ annak meghatározására, hogy ez hogyan hat az állatokra. Megfigyelik, hogyan változik az agresszív és a szexuális viselkedés. Vérmintákat vesznek, hogy ellenőrizzék a férfi nemi hormonokat elnyomó, immunizálás utáni antitestek jelenlétét, és megállapítsák, hogy az egyéni viselkedés korrelál-e a hormonszinttel.

Az állatok levágása után a hohenheimi állatorvosok Prof. Dr. Ludwig Hölzle és Prof. Dr. Huber Korinna a bélrendszer egészségét és a mikroorganizmusok összetételét vizsgálta az állatok belében. Gyomorfekély-ellenőrzést végeznek, és mintát küldenek a társintézményeknek: a szlovén partnerek szenzorok segítségével vizsgálják a húst, míg a székletminta a belga partnerhez kerül a környezeti egyensúlyért.

A projekt 2020. augusztusi végére a projektpartnerek betekintést szeretnének nyerni az immunkasztrátumok táplálkozásába, még jobb környezeti egyensúlyt szeretnének elérni kevesebb nitrogénkiválasztással és jobb üvegházhatású gázegyensúlyt. Céljuk a folyamat gazdaságosságának javítása, a fogyasztói elfogadottság vizsgálata és a magas termékminőség biztosítása.

A felhasznált kísérleti állatok háttere
A SuSI projektben zsíros hibrideket (Pietrain / German Landrace) használnak. Az állatokat az Unterer Lindenhof, a Hohenheimi Egyetem kutatóállomása tenyészti. Körülbelül hat hónapos korukban az állatokat, akárcsak a normál hizlalótelepekről származó társaikat, vágásra viszik. A Boxberg Oktatási és Tudásközpontban (LSZ Állami Sertéstenyésztő Intézet) zajlik.

A 2017-es laboratóriumi állatjelentés szerint a sertés volt a harmadik leggyakoribb laboratóriumi állat a Hohenheimi Egyetemen 237 állattal a csirkék (4.705 állat) és a házi egerek (603 állat) után.

HÁTTÉR: Projekt Fenntartható sertéshústermelés immunkasztrákkal (SuSI)
A SuSI kutatási projekt 1.9.2017. szeptember 31.8.2020-jén indult és 283.179. augusztus 1.293.000-ig tart. A Szövetségi Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Minisztérium (BMEL) a Hohenheimi Egyetem Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Hivatalán (BLE) keresztül finanszírozza XNUMX XNUMX euróval, a teljes támogatási összeg XNUMX XNUMX XNUMX euró.

A Hohenheimi Egyetem koordinálja a projektet. Együttműködő partnerek:

• Mezőgazdasági és Halászati ​​Kutatóintézet (Belgium),
• Francia Nemzeti Mezőgazdasági Kutatóintézet (Franciaország),
• Kmetijski institut SLovenije = Agricultural Institute of Slovenia (Szlovénia),
• Ljubljanai Egyetem Állatorvosi Kar (Szlovénia),
• SEGES Sertéskutató Központ (Dánia),
• Varsói Élettudományi Egyetem (Lengyelország),
• Wageningeni Egyetem (Hollandia).

Webhely: https://susi.uni-hohenheim.de/

HÁTTÉR: Nehézsúlyú kutatás
33,1 millió euró harmadik fél forrásaiban szerezte meg a Hohenheimi Egyetem 2017 tudósát kutatás és oktatás céljából. A "kutatás nehézsúlyú sorozatai" sorban olyan kiemelkedő kutatási projekteket mutatnak be, amelyek pénzügyi volumene legalább az 250.000 Euro az apparatív kutatáshoz és az 125.000 Euro a nem műszaki kutatáshoz.

További információk
Szakértői listás malackasztrálás