A mikroorganizmusoknak nincs szükségük útlevelekre

Háttér-információk a délkelet-ázsiai madárinfluenzáról

 A jelenleg Délkelet-Ázsiában tomboló madárinfluenza Európába vagy akár Németországba való bevezetése nem valószínű. Prof. dr. Ulrich Neumann a Hannoveri Állatorvostudományi Egyetem Baromfi Klinikájáról a további terjeszkedés lehetősége Délkelet-Ázsiában. A WHO szakértőjének nyilatkozata szerint "A mikroorganizmusoknak nincs szükségük útlevelekre" az élő baromfi vagy baromfitermékek "zöld határon" való szállítása, vagyis a korábbi ellenőrzések és kereskedelmi tilalmak ösztönözhetik az ilyen további terjedést. A németországi járvány kitörésétől csak akkor kell tartani, ha a fertőzött baromfit vagy baromfitermékeket a január 23-án kiadott behozatali tilalom előtt behozták és kapcsolatba kerültek a helyi baromfipopulációkkal - vagy ha ezen időpont után illegálisan importáltak fertőző baromfitermékeket, tojásokat vagy akár élő madarakat lett volna.

Neumann professzor szerint a 2003-as hollandiai járványsal ellentétben még nem szereztek részletes információkat a jelenlegi kórokozó eredetéről. Hollandiában Prof. Osterhaus virológus, a rotterdami Erasmus MC Egyetem kiterjedt munkája során a H7N7 madárinfluenza kórokozót vadkacsák rekombinánsaként azonosították a járvány eredetéül, nagy valószínűséggel. Azt, hogy a délkelet-ázsiai H5N1 kórokozó által okozott madárinfluenza eredete mennyire megtalálható a vadon élő madarakban, csak legkorábbi tudományos nyomon követéssel lehet meghatározni.

A legfrissebb sajtóértesülések szerint az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a délkelet-ázsiai járvány megfékezésére irányuló erőfeszítéseit közepes méretű, egyenként körülbelül 500 állatot tartó gazdaságokra összpontosítja. A nagyszámú kis falusi baromfitelepet alig lehet elérni. Ezen túlmenően az állattartók valószínűleg csekély motivációt mutatnak arra, hogy állataikat megelőző intézkedésként leöljék, ha nem mutatnak betegségre utaló jeleket. A nagyobb állattartó telepek a legvalószínűbb, hogy alávetik magukat a szigorú védekezési intézkedéseknek – nem utolsósorban az állatbetegség által okozott hatalmas anyagi veszteségek és következményes költségek miatt. „Németországban 2003-ban elővigyázatosságból néhány hónapra istállókba zárták a baromfit a gyepes karámokkal rendelkező gazdaságokban, hogy jobban meg tudják védeni az állományokat a vírus behatolásától. Mivel a fertőzés kockázata természetesen nagyobb a nyitott tartási rendszerekben” – mondja Prof. Neumann. És tovább: „Ha a védett tartás ellenére nagy állatlétszámú intenzív gazdaságok érintettek, akkor ezt a közvélemény gyakran tévesen érzékeli, mintha az intenzív tenyésztés okozná ezt az állatbetegséget.”

Inkább az a döntő kérdés, hogy a kórokozók hogyan kerülnek egy állományba – írja le a szakember. „A bejutás és terjedés szinte minden elképzelhető élő és élettelen vektoron keresztül történik. Mindenekelőtt a járványhigiénia tudatlansága vagy maguk az emberek nem ismerik a járványhigiéniát, a döntő szerepe van. Ennek eredményeként a szállítási útvonalak megválasztása, az állat- vagy takarmányszállítás szennyezett járművekkel, tojásdobozok, szennyezett baromfitermékek vagy heti baromfipiacok hozzájárulnak a terjedéshez, és végül a rágcsálók és a vadon élő madarak is.'' Mivel a vírusok képesek túlélni 10 napig megfelelő hőmérsékleten, az erősen fertőző kórokozó törzsek jelenléte az érintett régiókban automatikusan magával vonja a fertőzés megfelelő kockázatát.

Forrás: Bonn [ilu]