A tehén és az éghajlat
A növényi alapú étrend a megfelelő stratégia egy klímabarátabb mezőgazdasághoz és élelmiszerrendszerhez. Az a hüvelykujjszabály azonban, hogy „mindenért a jószág a hibás”, mára sokak fejében meghonosodott. És igen: az állati eredetű élelmiszerek előállítása lényegesen nagyobb hatást gyakorol az éghajlatra, mint a növényi eredetű élelmiszerek előállítása. Dr. professzor elmagyarázta, miért érdemes közelebbről megvizsgálni, és miért csak részben a tehén a probléma. Wilhelm Windisch a Müncheni Műszaki Egyetemről a nürnbergi Biofach Kongresszuson.
Windisch kifejtette: „A növényi alapú élelmiszerek előállítása hatalmas mennyiségű ehetetlen biomassza előállításához kapcsolódik. Ez a mezőgazdasági felhasználás melléktermékeivel kezdődik, mint például a lóhere, és a betakarított áruk malomban, sörfőzdében, olajmalomban vagy cukorgyárban történő feldolgozásának melléktermékeivel végződik. Emellett van gyep, amelyet sok esetben nem lehet egyszerűen szántóvá alakítani.” Németországban a gyepterületek legalább 30 százaléka nem használható mezőgazdaságra. Ez azt jelenti, hogy nem válhat búza- vagy uborkafölddé. A fű csak olyan biomasszát biztosít, amelyet az ember nem tud megenni.
Windisch szerint egy kilogramm növényi eredetű élelmiszer legalább négy kilogramm ehetetlen biomasszát jelent. Vissza kell térnie a mezőgazdasági anyagkörforgásba – legyen szó a szántóföldi rothadásról, biogázüzemekben történő erjesztéssel vagy haszonállatok etetésével. De csak az utolsó lehetőség teszi ezt kiegészítő táplálékká az emberek számára, és nincs verseny az élelmiszerért.
Ez miért fontos? Ha azt a négy kilogramm ember számára nem ehető biomasszát megeszik az állatok, akkor ez megnöveli az azonos mezőgazdasági területtel ellátható emberek számát. És erre különösen a kérődzők, a sertés és a baromfi aligha. Windisch a takarmányhatékonyság fontosságát hangsúlyozta. Véleménye szerint az állatok teljesítményszintjének, azaz tej- vagy hústermelő képességének olyannak kell lennie, hogy ezt nagyrészt el tudják érni az ehetetlen biomasszával. Amint sok speciálisan termesztett takarmányra van szükségük, verseny van az élelemért a területen.
Ebből kifolyólag ez némileg kivenné a szelet a „tányér vagy vályú” vita vitorlájából, mert a lehető legkevesebb speciálisan termesztett gabonát, repcét vagy szóját etetnék. Ehhez azonban a mezőgazdaság gazdasági stratégiáinak újragondolására is szükség van. Előnyben van minden olyan vállalat, amely úgy kezeli a gyepterületet, hogy a CO2-t megköti és elősegítse a biológiai sokféleséget. Ezek elsősorban biogazdaságok, de néhány hagyományos gazdálkodó is így működik. Akkor nagyrészt elkerülhető lesz az élelemért folyó verseny, és ez objektívebb alapokra helyezné a klímakárosító tehénről szóló vitát.
Britta Klein, www.bzfe.de
