A vadhús a fókuszban
A vadhús közvetlenül vadon élő állatokból származik, és az egyik legfenntarthatóbb élelmiszer az étlapunkon. A szarvasok, vaddisznók és fácánok húsa azonban szennyezett lehet nehézfémekkel, például ólommal, vagy tartalmazhat olyan kórokozókat, mint a trichinella és a szalmonella. A „Safety in the Game Meat Chain” hálózat célja a vad biztonságának további növelése.
A következő négy évben a Szövetségi Kockázatértékelési Intézet (BfR) vezetésével kiépítik a hálózatot, és megvizsgálják a teljes szarvashús-termelési láncot – a vadászattól a forgalmazáson, feldolgozáson és kereskedésen át a tányérig. A vonatkozó megállapításokat az érdekcsoportokkal való közvetlen cserében intézkedésekben kell megvalósítani.
A lehetséges biológiai kockázatok közé tartoznak a paraziták (pl. trichinella), baktériumok (pl. szalmonella) és vírusok (pl. hepatitis E vaddisznóknál). Ami az anyagi veszélyt illeti, az olyan környezetszennyező anyagokon túl, mint a dioxinok és a PCB-k (poliklórozott bifenilek), elsősorban az állat leölésekor a lőszerből az ólom bejutásának elkerüléséről és csökkentéséről van szó.
Az általunk fogyasztott nagy mennyiségek miatt az ólmot elsősorban gabonákon, zöldségeken és gyümölcsökön keresztül szívjuk fel. A nehézfém felhalmozódhat az emberi szervezetben, és nagyobb koncentrációban károsíthatja a vérképzést, a belső szerveket és a központi idegrendszert. A vadhús szennyezettebb lehet, ha régiótól függően szarvas, szarvas vagy vaddisznó táplálékával ólmot vesz fel, vagy ha a vadászathoz használt lőszer ólmot tartalmaz. A BfR szerint különösen a hét év alatti gyermekek, a várandós nők és a gyermeket vállalni kívánó nők nem fogyaszthatnak ólomlőszerrel elejtett vadat.
Heike Kreutz www.bzfe.de
