Húsbiztonság: rendszer-összehasonlítás IKB - QS

Az IKB „viszonylag” jól helytállt

A GIQS (Border Crossing Integrated Quality Assurance) eV európai mezőgazdasági és élelmiszeripari szervezetek dinamikus hálózata. A GIQS projektjeiben cégeket, kutatóintézeteket, állami és magánszervezeteket fog össze a vállalatokon átnyúló és határokon átnyúló minőségirányítás továbbfejlesztése érdekében. Megoldásokat dolgoznak ki az új EU élelmiszerjog követelményeire az „Élelmiszerbiztonság az istállótól az asztalig” szerint. Idén júliusban a GIQS megvizsgálta a két minőségbiztosítási rendszert, az IKB-t (Hollandia) és a QS-t (Németország). Ennek az összehasonlításnak az eredménye nem feltétlenül meglepő, de mégis érdekes mindenki számára, aki értékeli a minőséget és a biztonságot a húsiparban.

A húsipar fontos szerepet játszik a német-holland határ mentén, különösen a Rhein-Waal és Gronau Euregiosban. Körülbelül 30.000 16 gazda évente mintegy 80 millió sertést termel itt, és több mint XNUMX kis- és közepes gazdaság, valamint néhány multinacionális cég szakosodott vágásra és húsfeldolgozásra. A nyitott uniós határok megkönnyítik az áruk szabad kereskedelmét Hollandia és Németország között – ha nem lennének eltérőek az élelmiszerbiztonsággal és -minőséggel kapcsolatos vélemények. A két országban a sertéságazat meglehetősen eltérő specifikációk szerint termel: a hollandok a bevált IKB láncrendszerükkel dolgoznak, míg Németországban a viszonylag új QS előírásai szerint folyik a termelés. Azoknak a sertéstartóknak, akik korlátlan szabadságra törekszenek malacaikkal és vágósertéseikkel kereskedni, mindkét rendszer követelményeit meg kell felelniük. A GIQS tanulmány felmérte a két rendszer közötti különbségeket, és feltárta a közös ellenőrzési ellenőrzőlista alkalmazásának lehetőségeit.

Az IKB pontokban és tartalomban bizonyít

A GIQS-tanulmány alapját az IKB-ra és a QS-re vonatkozó érvényes rendelkezések képezték 2003-ban és 2004-ben. Úgy tűnik, az IKB és a QS nagyjából megegyezik. Azonban 25 nagy különbség van, és sportszerűen szólva 17-8 az eredmény az IKB-nak. Ez pontgyőzelemnek tűnik, de a számok önmagukban nem mondanak semmit az értékről. Ehhez alaposabban meg kell vizsgálni azokat a rendelkezéseket, ahol a QS vagy az IKB ért el jól.

Az új minőségbiztosítási követelmények, amelyeket az IKB nem tartalmaz, a következőkre vonatkoznak:

• szalmonella-ellenőrzési programban való részvétel kötelezettsége;
• az antimikrobiális növekedésserkentők betiltása a takarmányban; 
• a takarmány és almozás vaddisznó elleni védelme;
• vezetési tanácsadói szerződés megkötése;
• ingatlanterv rendelkezésre bocsátása;
• az összes elvégzett termékenyítés nyilvántartása;
• nyilvántartás vezetése a betegség tüneteinek felismerésére és a betegségek diagnosztizálására;
• a nem QS malacok QS gazdaságban történő tenyésztésének tilalma.

Az első két követelmény minden bizonnyal jelentős különbség az IKB és a QS között, de csak átmeneti jellegűek. Hollandiában a tervek szerint 1. január 2005-je előtt bevezetik a szalmonella-programot. Emellett Hollandiában 1998 óta 70%-kal csökkentették az antimikrobiális növekedésserkentők takarmányokban való használatát, 1. január 2006-től pedig ezek az anyagok teljesen betiltásra kerülnek.

Az állati zsírok etetésének tilalma továbbra is különbség a QS és más országok minőségbiztosítási programjai között. Az állati takarmány azonban még Németországban sem teljesen mentes az állati zsíroktól (és fehérjéktől sem), mivel az esetlegesen állati zsírokat tartalmazó maradékok felhasználása továbbra is megengedett. Biztonsági okokból Hollandiában már 1986-ban betiltották a maradékok felhasználását.

A vaddisznó ritka előfordulása Hollandiában az oka annak, hogy az IKB rendszerében nem fogalmaztak meg konkrét intézkedéseket ezzel kapcsolatban. Az IKB-nál azonban magától értetődő, hogy a takarmányt biztonságosan kell tárolni, így elkerülhető a minőségi veszteség és a szennyeződés.

Az IKB-nál a vezetői tanácsadás elsősorban az állatorvos által nyújtott támogatásba ágyazódik be. Emiatt az állatorvosi látogatások minimális gyakoriságát négy hétben határozták meg, míg a QS csak háromhavonta tervez egy látogatást. Végül az utolsó három eltérés az IKB-nál nem szabályozott, vagy csak ajánlásként szabályozott adminisztratív követelményekre vonatkozik.

Nem sikerült jelenteni a fontos pontokat

Az IKB 16 fontos pontban különbözik a QS-től. Mindezekkel a pontokkal itt nem lehet átfogóan foglalkozni, de a legfontosabb eltérések a sertésólok higiéniájával és méretezésével, a tiltott anyagok elemzésével, az állatorvosi és sertésszállítással kapcsolatosak.

Összességében a QS az EU higiéniai előírásain és a sertésólak minimális méretein alapul. Az IKB itt tovább megy. A sertésházak minimális méretei súlykategóriánként akár 50%-kal is meghaladják az EU követelményeit. Emellett az IKB számos rendelkezést tartalmaz a sertésólban a higiénia előmozdítása és a kórokozó mikroorganizmusok behurcolásának megakadályozása érdekében.

A 96/23/EK EU rendelet előírja, hogy a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a haszonállatok és az azokból származó termékek mentesek legyenek a nem engedélyezett anyagoktól. Az IKB-nál a SAFE rendszer biztosítja ennek a követelménynek a teljesülését. Németországban jelenleg is dolgoznak az uniós szabályozásnak való megfelelés érdekében megfelelő intézkedéseken.

Egyéb IKB-előírások, amelyekre a QS-nek "nullát" kell jelentenie, többek között a HACCP előírások betartása az állati takarmányozási ágazatban, az antibiotikumok használatának korlátozása pozitív lista alapján, a sertésállományra vonatkozó speciális engedéllyel rendelkező állatorvosok kizárólagos és intenzív alkalmazása, ill. a sertésszállítók kötelező minősítése a szakszerű, fajnak megfelelő és higiénikus szállítás biztosítása érdekében. Emellett az IKB-telepeket évente legalább egyszer ellenőrizni kell, ami azt jelenti, hogy a sertéstartókra minden évben nyomás nehezedik, hogy jogsértés esetén esetleges szankciókkal számoljanak.  

A jelentés a 16 különbség magyarázata mellett rámutat arra, hogy 2005-ben és 2013-ban további követelmények léphetnek életbe az IKB-nál. Ezeket a különbségeket itt nem tárgyaljuk részletesebben, mert - bár nem bejelentették - a QS rendszerbe is be lehetne vezetni a szigorítást.

Ezért azoknak a gazdálkodóknak, akik mind az IKB, mind a QS szerint szeretnének tanúsítást szerezni, két ellenőrzési eljáráson is át kell menniük. A két rendszer eltérő követelményei miatt ez nem csak a tanúsítás többletköltségeivel jár, hanem a folyamatos éves költségek is ennek megfelelően nőnek. Míg például a QS gazdálkodónak nem merül fel kiadása a szállítójárművek tisztításáért, mert a rendszer nem írja elő a takarítást, addig az IKB gazdálkodónak külön mosóhelyet kell kialakítania a szarvasmarhaszállítók számára. Csak ennek a mosóhelynek a felállításának költségei körülbelül 5.000 eurót tesznek ki; Ehhez járul még a rendszeres víz, fertőtlenítő és szennyvíz elszállítás költségei.

Alacsony küszöb az IKB gazdálkodók számára

Konklúzióként a GIQS tanulmány arra a következtetésre jut, hogy az IKB gazdálkodónak alacsonyabb a küszöbértéke a QS minősítés megszerzéséhez, mint ellenkező esetben a szintén az IKB szerint dolgozni kívánó QS gazdálkodó esetében. Várható, hogy ezek az egyenlőtlenségek a jövőben növekedni fognak, amikor Hollandiában bevezetik a szalmonella-ellenőrzési programot és az antimikrobiális növekedésserkentők tilalmát. Mindkét rendszer esetén a várható költségek kiszámításának képlete és a teljes tanulmány megtalálható a weboldalon www.giqs.org visszakereshető.

A GIQS-összehasonlítás fényében érthetőnek tűnik, hogy egy 2004 elején végzett RIN-felmérés szerint a vezető európai vásárlók többsége Hollandiára gondol, amikor a „sertéshús minőségbiztosítási rendszerei” kulcsszót hallja, és hogy az IKB a legismertebb 63 százalékban nem német minőségbiztosítási rendszerrel Németországban.

Forrás: Düsseldorf [ ikb ]