Az alulértékelt halász

A Leibnizi Édesvízi Ökológiai és Belvízi Halászati ​​Intézet tudósai úttörő tanulmányt mutatnak be amatőr halászokról

A hobbihorgászat jelentőségét eddig rendkívül lebecsülték. A Németországban élő szabadidős horgászok hétszer-tízszer több halat kapnak a vizekből, mint az ország összes kereskedelmi tó- és folyóhalásza. Ez az, amit dr. Robert Arlinghaus a berlini Humboldt Egyetem doktori fokozatának részeként, amelyet a berlini Leibniz édesvízi ökológiai és belvízi halászati ​​intézetében végzett. A tudós a nem kereskedelmi célú horgászatok teljes gazdasági hasznát évi 6,4 milliárd euróra becsüli. Robert Arlinghaus a Német Horgász Szövetség (DAV) sajtótájékoztatóján mutatja be munkáját március 24-én, szerdán, Berlinben.

Arlinghaus tanulmányaival új utat tört meg. Először szisztematikusan vizsgálta a hobbihorgászat fontosságát. Ennek során nemcsak a gazdasági előnyökre összpontosított, hanem az ökológiai és szociológiai szempontokra is. Szakértők szerint munkája úttörő jellegű Németországban, és egész Közép-Európában páratlan. Eddig az EU alig vette figyelembe a halászatot közös halászati ​​politikájában.

Robert Arlinghaus szervezett és nem szervezett hobbihalászok országos felmérése azt mutatta, hogy 2002-ben körülbelül 3,3 millió ember horgászott legalább egyszer örömére. Korábbi becslések szerint a szám 1,5 millió körül volt. Körülbelül 52.000 20.000 munkahely függ a nem kereskedelmi célú horgászattól - több mint kétszer akkora, mint korábban becsülték (2002 45.000). Összességében a hobbihalászok csaknem XNUMX XNUMX tonna halat távolítottak el XNUMX-ben
Friss vagy sós víz, ez horgászonként évente körülbelül 13 kg hal. Ezzel szemben 4.000–7.000 tonna hal található kereskedelmi tavi és folyami halászatból.
 
A társadalmi és gazdasági előnyök mellett sok amatőr horgász önként vállalja a folyók és tavak védelmét. Ezt a juttatást a törvényhozás kívánja; a szövetségi államok halászati ​​törvényei, valamint a németországi állatvédelmi törvény a világ legszigorúbbjai közé tartozik. A halászati ​​törvények szerint az úgynevezett horgászok (pl. Horgászegyesületek, mint vízbérlők) nem csak használhatják a vizeket, hanem ápolniuk és fenntartaniuk kell, vagyis kezelniük kell őket - a tengeri tengernél páratlan helyzet halászat. Sok tudós úgy véli, hogy csak a felhasználási és kezelési kötelezettség összekapcsolása teszi lehetővé a halállomány megfelelő kezelését.

A horgászok azonban kárt is okozhatnak. Ilyenek az idegen vagy mesterségesen nevelt halak behurcolása
(„Halállomány”) és bizonyos keresett fajok előnyben részesített halászata, amelyet műszaki szakzsargonban szelektív halászati ​​nyomásként ismerünk, komoly veszélyeket jelentenek a vízi ökoszisztémákra.

A vízfenntartás és az ökoszisztémákra gyakorolt ​​negatív hatások közötti ellentétek a múltban gyakran vitatott vitákhoz vezettek a horgászrajongók és a természetvédők között. Robert Arlinghaus reméli, hogy tanulmányaival objektívebbé teszi a vitát. Nagyon nagy lehetőségeket lát a környezetbarát gazdálkodásra a német horgászatban. "Eddig a tényleges körülményeket Németországban és Közép-Európában alig lehetett objektíven értékelni az adatok hiánya miatt. Most egy lépéssel tovább haladunk, de alaposabb vizsgálatokra mindenképpen szükség van" - mondja Arlinghaus. Kutatómunkájával új betekintést nyertek a modern halgazdálkodás irányába, amelyek kevésbé érintik a halakat, hanem a horgászok jellemzőit, viselkedését és elvárásait.

Dolgozatából Dr. Robert Arlinghaus már számos, nemzetközileg elismert eredeti publikációt készített, többek között a horgászok viselkedésének megértéséről, a halászcsoportok közötti különbségek értékeléséről és a halgazdálkodással kapcsolatos konfliktusok minimalizálásáról. Az IGB tudósának munkája egy dolgot is feltárt: a horgászat férfi terület Németországban. 94 hobbihalászból 100 férfi. Ennek okát még nem vizsgálták.

Forrás: Berlin [Thomas Pröller]